Nemzeti sportág legyen az íjászat!
www.licium.hu 2010.11.23. 11:19
Honfoglalásunk idején elsődleges volt az íjak szerepe; sajnos azóta háttérbe szorult, pedig történelmünk része. Dr. Tóth Szilárd, a Debreceni Egyetem docense, a Fehérlófia Hagyományőrző Íjász Egyesület alelnöke nyilatkozta ezt. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy Budo Gálának adott otthont a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának sportcsarnoka szeptember végén. A gála tapasztalatairól, az íjászat lehetőségeiről, a nemzeti hagyományok őrzésének fontosságáról kérdeztük.
– Főrendezőként hogyan foglalná össze Budo Gála céljait?
– Elsődleges célunk a különböző szakágak bemutatása volt. Ezeken keresztül hangsúlyoztuk a természetközeli életmódot, a mozgás örömét kívántuk középpontba állítani. Egészségünk és edzettségünk fokozása mellett szerettük volna felhívni a figyelmet a kitartás, az akaraterő fontosságára. A közönség öt új szakággal ismerkedhetett meg, név szerint: Bujinkan Főnix Dojo (Ninjutsu), Bocskai István Debreceni Hajdúk BARANTA Sport és Kulturális Közhasznú Egyesület, Debreceni Arany Keresztes Lovagok Egyesülete, Fehérlófia Hagyományőrző Íjász Egyesület, valamint pályára léptek a Lovas Akadémia Nemzetközi Egyesület versenyíjászai is. Harmincnál is több versenyző lépett parkettre. A szakágakon keresztül ízelítőt kaphattunk a különböző történelmi korok sajátosságaiból; hiszen a múlt hagyományait kötelességünk őrizni, mert ha nemzetnek nincsen múltja, akkor jelene és jövője sincs. A japán küzdősportok például önfegyelemre nevelnek, fejlesztik az erőt és a gyorsaságot. Egy ilyen gála kiváló lehetőség más népek kultúrájának megismerésére, a nemzetek közötti barátság elmélyítésére.
– A közönségsiker sem maradt el.
– Még Németországból is jöttek vendégeink, elvitték – tavaly az elsőre sajnos nem tudtak eljönni – hírünket külföldre. Már a gála ideje alatt is többen megkérdezték, hogy mikor szervezzük a következőt. Kedvező visszajelzéseket kaptunk, a nézők kipróbálhatták a harcászati felszereléseket, tapasztalhatták hatásukat – felnőttek és gyermekek egyaránt. Egy ilyen gála kiváló alkalom a lehetőségek ismertetésére, arra, hogy mindenki megtalálja a saját útját. Szeretnék köszönetet mondani Törőcsik Lászlónak és dr. Komlósi Istvánnak a szervezésben nyújtott segítségért – velük együtt kezdtük el közös ötlet alapján 2009 augusztusában az első gála szervezését. Most biztosnak látszik, hogy jövőre harmadik alkalommal is megrendezzük a gálát. Szeretnénk tökéletesíteni a rendezvényt, a fiatalokat kívánjuk még jobban megszólítani: álljanak fel a televízió, a videojátékok elől, legyenek jó levegőn, mozogjanak.
– Hogyan került kapcsolatba az íjászattal? Ma a Fehérlófia Hagyományőrző Íjász Egyesület alelnöke, feltételezem, nem tegnap fogott először íjat a kezében.
– Mindössze két éve kezdtem el foglalkozni íjászattal, ezért is tartom óriási megtiszteltetésnek, hogy az egyesület alelnöke lehetek. Egyesületünk elnöke, vezetője Jónás Péter, neki is köszönettel tartozom. A nagyobbik lányom szeretett volna íjászatra járni, akkor én elkezdtem keresni, hogy hol van erre lehetőség. Ismerősöktől szereztem információt, végül elkísértem a lányomat edzésre. Harmadik alkalommal kérdezte az egyesület vezetője: nincs kedvem nekem is kipróbálni? Már másodjára is nagyon jól ment, még be nem sötétedett, lőttünk. Majd a kisebbik lányom is elkezdte az íjászatot, majd ő is abbahagyta – csak én maradtam ott. Nagyon sok szülő járt úgy, mint én. Rendszeresen indulunk versenyeken; létezik például a történelmi verseny kategóriája. Nekem eddig három bronzérmem van, cél egy fényesebb érem megszerzése. Egy verseny hat-hét óra is lehet nehéz terepen; állóképesség, akaraterő, kitartás szükséges, az elejétől a végéig összpontosítanunk kell. Korábban sosem hallott tájakat ismerhettünk meg a versenyek közben – nem kell ehhez külföldre menni, hazánkban is vannak nagyon szép, még felfedezetlen tájak.
– Mennyire költséges elfoglaltság ez? Kinek ajánlatos kipróbálni, mennyit számít a nyers erő?
– Ez a sport teljesen kiegyensúlyozottá teszi az embert, hozzájárul az aktív pihenéshez. A lövés sikere hetven százalékban mentálisan, azaz fejben dől el. Egy verseny viszont megköveteli az állóképességet, nehéz terepen – például dzsungelban, sűrű erdőben – kell helyt állni. Sokszor ráfogják, az íjászat biztosan nagyon költséges. Pedig nem! Harmincezer forintból már tökéletes felszerelést lehet vásárolni, nem egyszerre kell mindent megvenni, fokozatosan lehet kiegészíteni. Egy ilyen felszerelés használható edzésen is, versenyen is. Kell egy nagyon erős íj, védőeszközök, tegez, meg legalább hat vessző – kezdetnek ennyi bőven elég, később havonta ajánlott kiegészíteni. Bárki nyugodtan kipróbálhatja az íjászatot, legyen gyerek, egészen fiatal vagy idős. Tagjaink jobbára férfiak, de nagyon örülünk akkor is, ha egy nő szeretné próbára tenni íjásztudását.
– Milyen lehetőségei vannak egy Debrecenben élő, az íjászat iránt érdeklődő laikusnak? Miért ajánlaná egy kezdőnek?
– Edzéseinkre bárkit szeretettel várunk; téli időszakban a Szent Anna utcában található Szent József Kollégium tornatermében vagyunk, vasárnaponként fél öttől fél hétig. Nyáron a Vidámparkban van a lőterünk, akkor szabadabb a mozgásterünk, korábban tudunk kezdeni, később tudunk végezni. Több bemutatót is tartunk, ezek szervezését alelnökként én végzem. Többféle lövéstípust, különböző harcmódokat mutatunk be. Látványos koreográfiákat hozunk létre, múltkor például Nagyváradon léptünk föl egy gyors és hatékony lövészbemutatóval, szinte mindenki könnyekig meghatódott. Szeretnénk, ha az íjászat egyre nagyobb népszerűségnek örvendene, nemzeti sportjaink szintjére emelkedne. Honfoglalásunk idején elsődleges volt az íjak szerepe; sajnos azóta háttérbe szorult, pedig történelmünk része.
– Csillogó szemekkel beszél az íjászatról. Kollégái mit szólnak a hobbijához? A Debreceni Egyetem docenseként dolgozik, oktatási és kutatási területe többek között a növénygenetika, a biotechnológia, a vetőmagtermesztés.
– Szinte mindenki tud róla, mindenki érdekesnek találja. Először azt gondoltam, a munkahelyemen ez gondot okoz majd, de szerencsére mindenki kedvezően, támogatóan viszonyult hozzá. Ha viseletben vagyunk, akkor mindenki csak elismeréssel tekint ránk. Hobbim korábban nem volt, csak a munkának éltem. Most azt mondom, amit íjásztársaim határon innen s túl: mindhalálig íjászat!
http://www.licium.hu/index.php?ctrl=Articles&cmd=show&id=3766
|